DALOK
SZERELEM MONGOLIÁBAN
A mongol lovas, ki keresi a menyasszonyát. Lovagol a pusztákon és időnként megüt egy gongot. Az első rész a menyasszonyt énekli, a másodk rész a lovasé, ki egy másik dimenzióban van és mindig elkerüli a szerelmét.
GONG (Lenke)
Álmában csoda-ködben jár;
távoli zengő hang a szivén át jár;
ködből szól az arany visszhang;
gong levegöben zengeti: (tang, tang tang)
Libben már a sátor elé,
sárgavirágos fátylát hogy felvenné!
Hajfonatában a csillangó,
a lábán arannyal hímzett pillangó!
Távolból a fülébe zeng
gong dalolása, csengo hangú (teng, teng, teng)
Jön már ő, ki a ködben jár!
Jön lova hátán, távoli szél szárnyán!
Jön, jön, jön, lova ködben lép,
jön, közelít a síkon az álomkép!
Itt van már, kezében a gong!
Hangzik ütése, zengő hangú (tong, tong, tong)
Ott fenn, távoli vízen túl
ködbirodalma hídjáról most indul.
ott kell hagyja az üvegpalotát,
megy lova hátán, száguld a vízen át.
Aranytányér a kezében a gong;
hangzik ütése, mély hangu (tong, tong, tong)
Merre vagy, merre vagy illangó
idő-mesgyén tova tünő pillangó?
Folyó partján megszólal a gong
Hangzik ütése, zengő hangu (tong, tong, tong)
A Földön a legtöbb dal az emberek közti szerelmet énekli. A Természetben is van szerelem, de az az embereket nem érdekli. Igaz, meg sem értenék. Mi az eredete a szerelemnek? A pozitív és a negatív. A kozmikus erő, mely mindent mozgat. A következö dal egy ilyen szerelemröl szól. A felleg-királyfi (pozitív töltet) és a fellegi tündér (negatív töltet), miután egy külső erő elválasztja őket, egymást keresik és végre összetalálkoznak egy nagy tüzben, mely előállit új élet-alkotó anyagokat.
VILLÁM (Lajos)
Itt a vihar már, sok magas felleg
szürkén tornyosul.
Felleg-királyfi démon kezétől
mélyen a földre lehull.
Felleg leánya vágyik a mélybe,
küldi a lelkét párja után,
nézi a földön mint töri útját,
láncait kék szárnyán.
Lenn a talajban, égő magányban,
felleg-királyfi vár;
követi nyomban, csúcson, toronyban,
merre a felleg jár.
Fellegi tündér hívja a párját,
imbolygó ujjakkal nyul lefelé.
Kék lángra lobban, villám kirobban,
vad tüzzel száguld felé.
Fehér tüz-bölcső, élet-parány,
vándorló lélek hajlékot talál...
Létnek szikrája, két szín varázsa,
Élteti öket a tüz.
Egy régi emlék - a Tigris és Eufratesz folyók vidékéről és közel 5000 évvel a multból - a Hold himnusz. Szumériában úgy ismerték, mint "Nannar a ragyogó".
NANNAR (Lenke)
Oh, Nannar!
Égi királynő,
az éjszkában
tündéri láng!
Oh, Nannar!
Hideg magányból,
fekete éjjből
tekint le ránk!
Vándornak fénye, útmutatója,
az éjjszakának beragyogója.
Oh, Nannar, oh, Nannar!
Csillagok mellett Te vagy a fénylő
éjjeli fáklya.
Fenn a magasban tart a kezében
az Ég királya, oh, éjjeli fáklya!
Élet adója, üdvözlégy Nannar.
Álom hazója, üdvözlégy Nannar.
A következő dal egy naprendszer születését énekli. Az "alvó tündér" a gravitáció. A csillagpor az a naprendszer-közti hidrogén és por. A "tenger" az maga a csillag (a nap) anyaga, a gyöngyök az ür-részecskék (éteronok).Zöld-vörös lelkü annyit jelent, hogy alszik benne az elektromos kettős. A kék tüz a hidrogén atom-reakció (nap hő-energia) mely szétválasztja a kettőt, az alvó tündér felébred és tüzzé válik.
A "villám-varázsló" jelképezi az embert, ki pusztitásra használja az ismereteit. A vége (vulkán ragyog...) a napnak a végét énekli: megbomlik az egyensuly és a nap vörös óriás (vagy szuper-nova) lesz.
Sajnos, ennek a dalnak a teljes megértéséhez a 21-ik század közepében kifejlődő fizika ismetetére volna szükség.
ALVÓ TÜNDÉR (Lajos)
Csillagpor felhőt ringat a szél
Csillag-tündér a felhőben él.
Évmilliókig nyujtja kezét
s kék tüzre gyujtja a felhő közepét.
Napfény ragyog a tenger-mélyen át,
szórja sok színü sugarát
Hades és Athene leánya
alussza mély álmát;
ővele harcol a napnak a fénye:
vonzás és tüz ragyogása;
gyöngyeit szórja a fekete űrbe,
mint mozgó világok varázsa.
Zöld-vörös lelkű istennö, alvó démon-leány.
Megnőtt a kék tüz, a mélyből kiszállt
alvó istennőt talált;
feljött, hogy életre keltse
a gyöngyszóró tündérleányt.
Zöld-vörös tüzzel boritja be testét,
a gyöngyeit kettészakítja;
alvó tündérből lesz démon-leány,
ki a szikráit szerte taszítja.
Zöld-vörös testü istennő, delej-démon-leány.
Villám-varázsló az oltárra áll,
alvó istennőt talál.
Eljött, hogy rabságba ejtse
a gyöngyszóró tündérleányt.
Hozzáláncolja az égi szekérhez,
mely száguld le szörnyü iramban;
vad tüz az égen a látóhatárig
a démon kezéből kilobban.
Zöld-vörös lelkü tüzisten, delej-démon-leány.
Vulkán ragyog a tenger-mélyen át,
énekli büvös dalát,
Hades és Athene leánya
a felszinre utat talált.
Felszabadult a hatalmas erő,
mely a csillagok életadója;
tüz-víz-világür fehér tündére,
világegyetem mozgatója.
Zöld-vöros lelkü istennő, szikra-démon-leány.
A "sárkány" azt a kivülről jövő lényt jelképezi, aki emberi testben születik meg és tudományt hoz a (vad) földi embereknek, kik rosszra használják és egymást égetik el.
SÁRKÁNY (Lajos)
Szálljunk mélyen a tenger alá,
ússzunk színekbe, mámorba, örvényen át.
Induljunk már lefelé...
Forró áramok választanak ketté;
vad tenger, mély tenger örvénye visz már.
Elménk eltorzul, nem látjuk itt egymást.
Hej, sárkány, fujd a tüzet!
Tisztul már a víz, a sötét,
látjuk már az ég szinét.
Itt a mi időnk, kezdjük a vetést már.
Szórjuk a sárkánymagot
melyböl tüzoszlop tör fel amott
s égeti mindazt mely nem kék.
Szállunk újra, tiszta az ég;
lenn a szürkék tengere ég...
és mi szállunk.
Az üzenetünk lent van;
mi megyünk már.
ANAHITA tavasz istennő. (Lenke)
Hó födi az Elbrusz hegy tetejét;
szent hómezőkről Anahita szól.
Jönnek feléje az édes mosolyú
tündérei a sziklás hegy alól.
Virágsziromnyi kezeivel int az Istennő;
Csend borul a hegyen,
Köréje tiszta, szent hódolatul
Áitat-fátyol a tündéreken...
A természetnek Istenasszonya
Napsugár-kévén a földre lefut;
Csókjait hinti gyöngynek szemeként
Új élet fakad ott, hova jut...
Minden szkítának a szíve dobog.
Szent ez az ünnep, Anahita jő;
Nyomában a tájék virágba borul,
Aranykalászt ont a buzamező.
Zöld füve sarjad a csepp lába nyomán,
Csókja a harmatcsepp ezer szine;
Keze érintésén forrás fakad,
Aranyos halakat rejt a vize.
Gyöngykosarában hozza a tavaszt,
Örömében zengő Skítia dalol;
Édes, csicsergő kiséretül
Madárkák jönnek a bokrok alól...
Mult el azóta sok napújulás.
Jött az új isten, régi hitet ölt;
Helyette adta önnönmagát
S nem remegett már tavasszal a föld...
Régi hitért folyt ki sok-sok szittya vér,
Nincsen a mának hun fia már...
Csak a szívemben lobog fel a vágy,
Elbruszi ormok, hol az ősi határ!
Messzi távolból, szent hómezőkről
Ifjú szívemben Anahita szól.
Támadok én is, újjá születek
A huszadik század vashegye alól.
Az elsüllyedt földrész, ATLANTISZ (Lenke)
Távoli földek partjainál
Égre-sötétlő sziklahegy áll.
Éjszaka ott, ha felkel a Hold,
Víz ver a parthoz, messzi sikolyt.
Im közelít a kék vizeken
Szellemi ének a végtelenen,
Visszaverődik a szikla falán,
túl a morajló víz viharán.
Szólj, szólj, szólj! Szólj hullám, szólj!
Zúgj fel ezer ének a teger alól!
Ott túl a fekete szirteken,
titkoknak királya, Zöld Sugár;
a szemében tüz volt és énekelt,
ő tudta már! ő látta már!
Az égen messzire szétterült,
ezüstös planéta, égi fény,
s láttára megmozdult mind a föld
és felzúgott a tengerár!
Szólj,szólj,szólj,
Szólj hullám szólj,
Atlantiszi ének a tenger alól!
Karanis,hol éltem egykor, tengermélyre szállt,
Márványból ott ősi házam tíz oszlopon állt...
Kék vízen, tengereken,
keresem a multat, rég keresem!
A SIVATAGI ASSZONY (Lenke)
1 Első rész
2 Második rész
A következő 9 dal Lajosé:
Viszonzatlan szerelem
A büszke hajó (vagy "Relativitás")
Két Nap
Folyó
Tüzhányó
Stix
Keresés
A tengeri bábú
Kis macska
Déli kerteszt (Lenke)
A második lemez, szám szerint
Lenke
1
2
3
4
5
6
7
8
9
Lajos
10
11
12
13
14
15
16
17
A dalok hangszerelése teljesen elektrónikai eszközökkel készült.
A hangszer: Roland VA-3.
A szerkesztés: computerrel.
A program: Home Studio8, Cakewalk.
Az emberi testben bajlódó létrehozói: Süllős Lenke és Süllős Lajos.