A GRAVITON TURBINA

A GR= AVITON TURBINA

Egy mozgó részecskének intronja van; az intron = szabja meg a mozgás irányát és sebességé= t. Az intron átszalad a részecskén a fény sebességével, a menetiránnyal szemben. Vagy azt is leh= etne mondani, hogy a részecske megsûriti maga elõtt az étert és létrehozza az intront, ez átmegy rajta és mögötte megsemmisül (az éter meglazul), átadván az energiáját a részecské= nek, mely ezzel létrehozza a következõ intront.

Ha a graviton az intronnal egy irányban megy át a részecskén (zuhanó tárgy, ellenkezõ irányû a gravitonnal), akkor a laza éterben távo= zik és energiája egy részét átadja a r&eacut= e;szecskének. Vagyis, a zuhanást gyorsítja. A graviton így energiát ad a zuhanó tárgynak.

Ha a graviton az intronnal szembe megy át a részecskén (felfelé mozgó tárgy, egyirányu a gravitonnal), azt a képzõdõ intronb= an, vagyis, sûrû éterben hagyja el és elvesz tõ= ;le energiát. Mivel a képzõdõ introntól veszi el, a tárgyat lassítja.

A Doppler jelenség szerint mûködik. =

&Oum= l;sszegezve, a zuhanó tárgynak a graviton energiát ad; a felfel&eac= ute; mozgó tárgytól energiát vesz el. Ez (és semmi más) a potenciális energia alapja: a gravitonokkal való energia csere.

Egy talajon fekvõ tárgy se nem ad, se nem kap energiát; a gravitonok erõt gyakorolnak rá lefel&eacut= e;, de nem változtatják a sebességét. Ha a tá= ;rgy egy felfelé áramló étersugárba kerü= l az csak úgy történhet, hogy felette képzõdik = egy éter lazulás és alatta egy éter sürüs= ödés, melyet egy éter-pumpa (EP) idéz elõ. Ekkor a tárgyat nem bírja lefelé taszitani a graviton (az ok&a= acute;t megmagyarázni egyszerû, de hosszú volna), megemelkedik és szabad zuhanási állapotba kerül. Ekkor viszont= a gravitonok azonnal elkezdik gyorsitani a felfelé áramló éterben és sebességet adnak neki lefelé. Ha az éteráramlatot pontosan annyira gyorsítjuk, mint a gravitonok a tárgyat, akkor ezt a tárgyat mozdulatlannak látjuk. Ha így folytatjuk 20 percig és hirtelen megszüntetjük az éteráramlatot, a tárgynak (hirtelen!) megjelenik az esési sebessége: 12 km egy másodpercben, több, mint a Föld szökési sebess= ége. (A tárgy csinálhat egy jó nagy krátert.)

Ha az éteráram elég gyors, a G-gyorsitánál gyorsabb, akkor a tárgy emelkedik a környezethez képest. Az éteráram elõállitása NEM követel energiát a tárgy tömegével arányosan ha nem kell éteronokat süriteni. Ugyanis a tárgyat az éteráram nem-inerciálisan emeli. Igy le van gyõ= zve a potenciális energia. Ebben az esetben a felfelé mozgó tárgy energiát vesz el a gravitonoktól. De ez a mozgás csak látszólagos a környezethez kép= est, mert valóban a tátgy zuhan a felfelé haladó éteráramhoz képest. A potenciális energia továbbra is mûködik mert itt egy zuhanó tárgyról van szó. A gravitont csak az õtet vezetõ éterközeg érdekli; ha ez a közeg külön mozog, a gravitont nem érdekli. Úgy veszi a graviton a tárgyat, mint zuhanó anyag.

Ha elérjük sorozatosan, hogy egy tárgy nem-inerciálisan megemelkedik és utánna egyszerû= en (mint minden eleresztett tárgy) lezuhan, akkor minden ciklusban kapu= nk annyi energiát, mint amennyi a tárgy sulya szorozva a magassággal.

Ezt a graviton-turbinával érjük el.

1-&Aac= ute;BRA

Az ábra mutat egy csõ-henger alaku kerek= et; a baloldalon a tengely irányából látva, egy harap= ó éterpumpa (EP) veszi részlegesen körül. (HEP, megnézni "AZ INTRON HAJTÓMÛ" fejezetet) A felfelé mutató fekete nyilak az éteráram (e, szürke mezõ) irányát mutatják, a fehér görbe nyíl pedig a kerék forgásirányát.

A kerék két harmad részén keresztül (balolda= lon) áramlik az éter felfelé. A maradék része (kék "F") szab= adon van, a környezet mozdulatlan éterébe fordul bele.=

Ha az EP nem mûködne, a kerék baloldalán lévõ tömeg felfelé mozdulna és emelkedõ tárgyként viselkedne; így a gravitonok energiát vennének ki belõle, fékezv&= eacute;n a kereket. De az EP hajtja az étert felfelé. A kerék felett az EP szívja az étert, melynek nyomása csökken é= s az alatta lévõ felfelé mozduló anyag nem bír intronokat képezni felfelé (az intronképzés étersürités, az EP szívása ezt megakadályozza). Az ellenáll&aacut= e;s a forgásnak (mely volna az EP nélkül) megszünik. Szabad esés állapotba kerül a kerék anyaga. Másképpen kifejezve, potenciális energia követelése nélkül emelke= dik.

De a gravitonok mindenképpen átmennek a keréken és gyorsítják lefelé, vagyis, lendületi energiát adnak neki. Ez a gyorsítás ellensulyozva van a felfelé haladó éterrel. Nem szabad elfelejteni, hogy minden mozgás, mely lendületi energiát jelent, az éterhez képest történik. Így a kerék anyaga zuhan a felfel&eacut= e; áramló éterhez képest, de a környezethez képest emelkedik a forgással mert az éter annyival gyorsabban áramlik, mint a kerék érintõ-sebess&= eacute;ge.

Az éteráramnak= kell egy kissé nagyobb erõt adni (az EP hajtótekercseinek megemelni a voltszámát). Ez bebiztosítja a kerék feletti éter-nyomás csökkenést. Ez az erõ azomban étersûrûsödést csinál a ker&e= acute;k alatt és gyorsítja lefelé. Vagys, együtt dolgozik= a gravitonokkal.

A kerék felsõ része, ahol az anyaga majdnem vízszintesen mozog, szint&eacut= e;n a felfelé áramló éterben van. Itt az anyagnak vannak intronjai jobbra (az alsórészen balra; alsó és felsõ részek egymás semlegesítik). De= az intronok függõleges összetevõi (lefelé) megn= õttek az éteráramban úgy a gravitonok által mint az erõltetett éteráram által.

Ekkor a kerék anyaga kifordul az éteráramból (meynek ereje fokozatosan csökken kb. 10 vagy 20 fokon át) és a környezet mozdulatlan éterébe kerül. A csökkenési zónában az anyagnak eszébe jut, hogy nagy esési sebessége van és erõsen meghajtja a kereket a feh&eacu= te;r nyíl irányába. Ennek a csökkenési zónának nem szabad a tengely felett lenni, mert túl na= gy erõk jönnének létre és a csapágy me= grongálódna.

Ha az erõltetett éteráramlatot növeljük, energiát követe= l, mely a kerék lendületi energiájához hozzáadódik. Ez az energia nem vész el, az "F&quo= t; zónában visszatérül mint hasznos forgatóerõ. De van egy másik következménye= : a túltáplált G-turbina.

Egy zuhanó tár= gy energiát vesz el a gravitonoktól. A potencia egyenes arányban növekszik a zuhanás sebességével.= Ha az éteráramlatban lévõ tömeg gyorsí= tva van lefelé, minél nagyobb sebességet ér el (az éteráramlatban) annál több energiát adnak = neki a gravitonok.

A túltáplálás megnöveli a turbina teljesitményét, de gyakorlati határa van. <= /span>

Ha ugyanannyi gyorsítással van túltáplálva, a túltápláló energia kétszeres és a hatásfok kétszeres. Itt beleadunk egy energia egységet és visszakapunk hármat: kettõ, a gravitáci&oacu= te; hozzájárulása; a harmadik, ami bele lett adva és visszatérül. Belead= unk 1 KW-ot és kiad 3 KW-ot. A nyereség 2 KW.

Ha tízszeres sebességgel van túltáplálva, akkor százszoros energiát kell beleadni, de csak 11-szeres a nyereség. A gravitáció a sebességgel egyenes arányban adja az energiát; a sebességgel négyze= tes arányban növekszik a beleadott energia. Vagyis, kiad 110 KW-ot, de bele kell adni 100 KW-ot. A nyereség csak 1.1 &ea= cute;s a dinamó tizszer nagyobb.

Gyakorlati érté= ;kek:

A kerék átm&eacu= te;rõje: 1 m.; sulya: 1 tonna; fordulatszáma: 50 rps (3000 egy percben); anyaga: vas. Nem szabad gyorsabban forgatni; a centrifugális erõ határt szab.

Túltáplálás nélküli teljesétmény: 500 KW; túltáplálás= sal 1000 KW. (Hajtóanyag, légszennyezés és zaj nélkül)

A SÜRITETT G-TURBINA

&= nbsp;

2-ÁBRA

A graviton mozditóval= (megnézni a rá vonatkozó fejezetet) lehet nagy hatásfokú graviton turbinát épiteni. Az alapelve más, mint a fent leírté. A 2-ábra megmagyarázza. A vákum kamra graviton süritõ az éter pumpával. Az éteráramlat elmozdítja a gravitonokat jobbra. A kamra = felett elhelyezünk egy nehéz kereket olyképpen, hogy az egyik f= ele a magas G oszlopban van és a másik fele az alacsony G zónában. El lehet érni, például, 10 G érté= ;ket. A kerék lehet egy méter átméretü és e= gy tonna, foroghat 50 rps sebességgel és kiad 5000 KW-ot. <= /o:p>

Hátrányai: a n= agy vákumkamra mely alatta van és felette a gravitáció-torzító hatása. Elõnye= a magas teljesítmény a sulyához képest. Az éteráramlat a vákumkamrában aránylag kev= és energiát követel ha a fény sebessége alatt van. <= span style=3D'mso-spacerun:yes'>

AZ INTRON TURBINA

Az ALAPFOGALMAK fejezetben (a vége felé) van a következõ:

"Mikor egy mozgó részecske merõleges gravi= ton áramlatba megy, nincs energia átadás. Itt az intron képzõdése megváltozik. Mikor az elõhullám kifejlõdése útjában egy graviton elõhulláma van, ezt a képzõdõ intron mint sûrûség-változást látja, mely növekszik a graviton-forrás irányában, vagyi= s, derékszögben az intron-elõhullám kifejlõd&= eacute;sével. Ez azt teszi, hogy a kifejlõdés bekanyarodik a sûr&ucir= c;bb zóna felé még mielõtt a nyomás irá= ;nya megfordulna (és a részecske beszívná az elõhullámot, mikor az intron létrejön). Íg= y az intron iránya megváltozik, egy kis szöggel a gravitáció forrás felé csavarva a részec= ske mozgásirányát. A jellemzõje ennek a jelens&eacu= te;gnek az, hogy nincs energiaváltozása sem az intronnnak, sem a gravitonnak. Ez a csavarás mint hullámtörés mûködik (refrakció). "

Ha gravitonforrás helyett erõltetett éteráramlatot idézünk elõ, a hatás ugyanaz.

A 3-ábra részletei (jobboldalt): egy gyûrûalaku nehéz kerék (T) melynek 1/3 része egy EP által gerjesztett éteráramlatban van (G), melynek iránya F.<= span style=3D'mso-spacerun:yes'>

3-ÁBRA

A 3-ábra baloldal&aac= ute;n: "g" mutatja az étersûrûség fokozatos növekedését balról jobbra; M a kerék tömegének egy bizonyos része; "VOG" a naprends= zer érintõ sebessége a galaxis központ körül (kb. 220 km/s), mely M sebesége is. M egy változó sûrûségû éterben van (G) és ez a VOG intronjait eltériti jobbra; M kap a VOG-hoz képest egy merõleges sebességet (vr). A VOG vektor modul értéke nem változik, de az iránya igen. Vagyis,= M a Földhöz képest elmozdul, másik pályán akar menni a galaxis központ körül. Mivel a kerék tengelye hozzá van erõsitve a Földhöz, ez visszahúzza az eredeti pályára. Ez a húzóerõ alkalmas elhelyezéssel a Földet fékezi és a kerék forgását gyorsí= tja: a kerék energiát ad a Föld fékezése rovására.

Az éteráram (G) gyorsítja a kereket. Ha ez a gyorsitás 1 G (kb.10 m/s), ha az étersûrûség változása merõle= ges a VOG vektorral, akkor a gyorsítás lesz 2 G. Vagyis, a VOG megkétszerezi az éteráram gyorsitását. <= o:p>

A VOG nélkül a szerkezet mint éteron sûritési motor mûködne. A beleadott energiát, a megfelelõ veszteséggel (mint minden villanymotor) visszaad= ja, mint forgató erõ. A VOG ezt a forgatóerõt megkétszerezi.

Az túltáplált G-turbina hat&aacut= e;sfoka romlik ha túlmegyünk a kétszeres túltápláláson. Ugyanis, ha 100-szoros energiát adunk bele, csak 10-szer többet ad vissza m= ert a túltáplálás négyzetgyökével emelkedik a visszaadott energia. Az intron turbina hasznosabb, mert = (legalábbis 20 vagy 30 G értékek esetében) akármennyi energiát ad= unk bele, visszaadja a kétszeresét; az arány gyakorlatilag= egyenes mig nem érjûk el a VOG nagyságrendje értékét a gyorsítással.

Mind a két fajta G-turbina haszontalan olyan ûrhajóban mely távol van az égitestektõl. Az intron turbina mûködik, hacsak a hajó nem veszítette el teljesen = az abszolut sebességét (az éterhez képest). A naprendszerben minden tárgynak a sebessége a VOG értékéhez van közel. A Föld pályasebessége a Nap körül majdnem 30 km/s, a VOG k= b. 220 km/s.

Az úton lév&ot= ilde; ûrhajót az intron turbina használata fékezi. A gyakorlati értékek: a VOG sebességének megfelelõ hõenergia a 4 millió fok nagyságrendjében van. Az egész hajó lendül= eti energiája jelenti az elektromos energia tároló képességét. Ha a hajó veszít pár = km/s értéket, azt könnyen pótolja (megnézni a R= EPÜLÉS fejezetet).