LEVITÁCIÓ

AZ I= NTRON HAJTÓMÜ

(LEV= ITÁCIÓ)

INTR= ON HAJTÓMÛ

A levitációt el lehet érni az intron hajtómûvel. Mint -1200KV és +1200KV van ábrázolva a "harapó-éter-pumpa" (HEP) két 1200 kilovoltos elektródja. A t egységek toroidális tekercsek, melyek a HEP éter-ion= hajtói. A HEP "szájában" van egy nehéz tárgy (M= ).

Mikor a HEP erõltetett éteráramot gerjeszt lefelé, a tárgy felsõ részén étersürüsödés történik és i= ntronok képzõdnek benne. Vagyis, az éteráram sebességet ad a tárgynak felfelé. A HEP felsõ része nyomja a tárgyat lefelé, a tárgy pedig ny= omja az HEP felsõ részét felfelé. A két erõ egyenlõ és ellenkezõ, így az egész rendszernek nincs erõhatása a környezetre. Ugyanis, a rendszer a környezethez (pl. a repülõgép testéhez) van erõsitve és erre nem gyakorol erõ= t.

Egy ideig a HEP "tölti" lendületi energiá= val a tárgyat annélkül, hogy emelne vagy nehezebb lenne. A tárgy sebessége (felfelé) növekszik a lefel&eacut= e; áramló éterben; ez az áramlat arányosan növekszik úgy, hogy a tárgy nem mozdul a környezeth= ez képest. Ekkor az éteráramot a HEP kezdi csökkente= ni fokozatosan. Amennyivel kisebb az éteráram, annyi sebessége lesz a tárgynak felfelé a környezethez képest. Mikor az éteráram megszünik, a tárgynak teljes sebessége van felfelé a környezet= hez képest. Az egyenletes csökkentéssel elérünk egyenletes erõt felfelé. Ez az erõ a tárgy fékezését okozza bent az éteráramlatban.= A környezethez képest nem mozdul, de az erõt kifejti. Vagy= is, M erõsebben taszítja felfelé a HEP felsõ részét mint ez az M-et lefelé.

A gyakorlati értékeket figyelembe ke= ll venni.

Vegyük az M tárgyat mint egy = tonna (1000 kilógram). 50 KW potenciával egy másodperc alatt 5 méterre lehet emelni. De M nem emelk= edik meg, hanem kap 10 m/s sebességet felfel&e= acute; a lefelé áramló éterben. A gyorsitó erõ 2000 kgr volt (le kellett gyõzni a gravitáci&oacut= e;t is) és tartott egy másodpercig. Íg= y a tárgy 5 méter magasra tudna felugrani, ha hagynák. Mivel hozzá van erõsitve a repülõgép testéhez, mikor az éteráram= csökken, a testet nyomja felfelé. Képes 1000 kgr emelõ erõt kifejteni egy másodpercig.

Egy másodpercig a HEP tölti a tárgyat &eac= ute;s a következõ másodperc alatt tud tartani folytatól= agos erõvel 1 tonnát. Ha ez folytatólagos, egy lüktetõ erõt gyakorol az M tárgy felfelé.

A lüktetõ erõt kisimítva alkalmas rúgókkal, félidõnként 50 KW, középértékként 25 KW potenciával egy tonna M emel 500 kg sulyt. Ezzel egy 5 tonnás repülõgépet nem lehet megemelni.

M sebessége felfelé volt 10 m/s. (Egy G-nek megfelelõ gyorsitás.) Most a HEP meggyorsítja egy másodperc alatt 100 m/s sebességig (<= st1:metricconverter ProductID=3D"10 G" w:st=3D"on">10 G). Lesz 10-= szeres sebesség, tehát a potencia középérté= ;ke százszoros lesz: 2500 KW. Most M emel folytatólagos er&otil= de;vel 5000 kg sulyt. A ciklus 2 másodperc. (0.5/= s)

Ha a ciklust felemeljük 500/s értékig ugyanazzal a HEP gyor= sitó erõvel, úgy a töltés mint az<= /span> emelõidõ 0.001 másodpercig tart. Most M sebessé= ge 100 m/s helyett 10 cm/s lesz melyet egy ezred másodperc alatt &eacut= e;r el. Vagyis, ezred része az eredetinek, mely egy milliószor kevesebb potenciát követel, de ezerszer több ciklust, mert= az emelés most csak 0.001 másodpercig tart ha el akarjuk é= ;rni a 10 tonnát. Vagyis, 2500 KW helyett csak 2.5 KW= -ot követel. Ha az 5 tonnába beleszámítjuk az emelõ rendszert is, mely valószinüleg nem éri el a másfél tonnát, akkor a repülõgép éppen, hogy megemelkedik, csak 2.5 KW potenciával. Vagyis, 2 tonnát lehet megemelni egy KW-tal és az emelõ tömeg (M) sulya legalább az ötöd része a repülõgépnek. Gondoljunk a 12 tonnás (teljesen terhelve 22 tonnás) Chinook helikopterre, és fõleg az 1982-es model 7000 KW-os motorjára, melynek több, mint a fele (majdnem 4000 KW) csak a sulyát tartja. El&eacut= e;g volna 11 KW.

Lehet dupla erõt alkalmazni (20 G), hol 1 tonna M m= egemel 10 tonnát. Itt csak 1 tonnát emel 1 KW ha a frekvencia tovabbra is 500/s.

Sokkal magasabb frekvenciát esetleg nem tûrn&eac= ute;nek el a toroid tekercsek, de lehet kissebb és több emelõ egységet csinálni. Talán el= lehet érni 5000/s frekvenciát (100 watt/tonna).

A végeredmény:= a frekvencia emelésével egyenes arányban csökken a követelt potencia.

Ezt a szerkezetet el lehet nevezni, mint ETLEV.

Az intron hajtómû nem csak mint emel&otil= de; (ETLEV) mûködik. Nyomatékot tud kifejteni akármilyen irányba. Repül&oti= lde;gépbe épitve nem csak mint emelõ és fenntartó mûködik, hanem mint közvetlen hajtó rendszer.= Ilyen alkalmazásban úgy kell szerkeszteni, hogy kibírja a magas potenciát. Mint minden elektromos készülé= k, melegszik. Ezért nem lehet egészen kis készülékeket használni. Másrészt, a millió volt szigetelés meghatárolja a lekicsinyitést. Mint minden szub-elektromos készül&eacut= e;k, árnyékoló páncélt követel tekintett= el a káros biológiai hatására és az elektromos készülékek (mûszerek, komputerek, stb.) zavar&aacu= te;sára.

Van más szerkezeti megoldása az ETLEV-nek: az emelõ kerék.

EMELÕ KERÉK 1

Az ábra felsõ része a kerék nézete a tengely irányában= . Az alsó része az AA metszet nézete BB irányb&oacut= e;l.

A kerék gyûr&uc= irc; alaku, az ábrán nyolc HEP fogja be. Az éteráram= lat (ef) felülrõl lefelé folyik és gyorsítja a benne lévõ anyagot. Amint kimegy az áramló éterbõl, húz felfelé (F). Az alapelve ugyanaz, = mint a fent leírt ETLEV, de nem váltakozó hanem egyenletes éterárm gyorsítja az anyagot. A kerék forog és ez teszi a töltést és kisülést. Az emelõerõ szintén folytatólagos. Következõ ábra: a mûködése.=

EMEL&O= tilde; KERÉK 2

Itt az ábra a kereket élevel mutatja a= mint az egyik EP áramlatán (E, szürke mezõ) kereszt&uu= ml;lmegy "M" irányban. "D" a sû= ritett éter zónája. A nyíl-sorozat a szürke mezõben az anyag fokozatos gyorsulását jelenti. Mikor ez a meggyorsult anyag kimegy az éteráramlatból, beleszalad a mozdulatlan éterbe és sebessége érvényesül a vázhoz képest, melyhez hozzá van erõsítve a kerék csapágya. A vázat nyomja felfel&e= acute; (FE).

Ha a kerék sulya 1 to= nna és van rajta nyolc EP egység, el lehet érni azt a hatásfokot, mint a váltóáramu ETLEV-el. Vagyis,= a forgás 60 rps, a gyorsitóerõ 20 G; a nyolc EP kiad = 480 c/s frekvenciát, tehát a kerék emel majdnem 10 tonná= ;t 10 KW potenciával.

Elõnye a folytat&oacu= te;lagos emelõerõ és gyorsitó áram; nem kell váltóáram fejlesztõ, de kell egyenirányitó. Másrészt, kell a csapágyozás és a kerék meghajtó motorja, mely keveset fogyaszt (független az emelõ potenciától), de bonyolultabb, mint a másik ETLEV.

A váltóá= ;ramu ETLEV-nek viszont két nagy elõnye van. Az elsõ: a szerkezet egyszerûbb. A második: ha dinam&oacut= e; adja az elektromos energiát, egy 500 ciklusú egység már közvetlenül adja neki az áramot: az egyenáram komponens a váltóár= am csúcstól-csúcsig étékének a fele, így az áram nulla és a maximun közt változ= ik.

Mindkét ETLEV alkalmas repülõgép fentartására, de a nehéz forgó keréknek a giroszkóp hatása zavarhat a kanyarodásnál. Ha az energiaforrás graviton turbina (megnézni késõbb a rá vonatkozó fejezete= t), akkor is van a repülõben egy nehéz forgó kerék. Ha a repülõ akármilyen nem-mozgó energiaforrással rendelkezik, az els&otil= de; ETLEV ajánlatos.

&= nbsp;