GYAKORLATI ALKALMAZÁSOK

AZ ÉTERPUMPA=

<= span lang=3DEN-US style=3D'font-size:14.0pt;font-family:Arial;mso-ansi-language:= EN-US'>A következõ leírás nem teória hanem gyakorla= t. Ha az elõzõ részben írt= am "fizikai eretnekségrõl", itt ezt a fogalmat négyzetre kell emelni. Nem fogok haragudni egy fizikusra sem ha ezt a leírást a szemétbe d= obja. A 20-ik század fizikájától annyira külömbözik, hogy teljesen bolondságnak látszik; majdnem annyira, mint az elektromosság l&= aacute;tszott volna 500 évvel ezelõtt.

Viszont azt is figyelembe kell venni, hog= y a 20-ik századbeli fizika teóriájiban vannak nevetséges (majdnem gyerekes) tévedések; ezeket sokan = mint szent dogma hiszik:

1) A probabilisztikus elektron, mely a mag körül körpályán forog. Ha = az olvasó átolvasta "AZ ELEKTRON" fejezetet, akkor megérti.

2) A toroid tekercs mûködése. Ez nem teória, hanem gyakorlat. Vagyis, itt a gyakorlat egyszerûen kineveti a teóriát. <= span class=3DGramE>Ugyanis, a 20-ik század fizikája szerint a toro= id tekercs körül NINCS mágneses tér. Ez igaz, de nem úgy, ah= ogyan ez be van mutatva. A mágneses tér erõtér. Az erõ a poláris láncok közt van, derékszögben a láncokkal. Egy toroid tekercs kör&uu= ml;l is vannak poláris láncok, de ezek nem tudnak (pl. egy vas darabban) erõteret gerjeszteni. Ezt matematikailag ki lehet fejteni.= De az elektrodinamikus képességük megvan. Ha a toroid közepén mozdítható elektronok vannak, minden áramváltozás a toroidban ezeket megmozdítja. Ez= a tény összeférhetetlen azzal a teóriával, h= ogy a toroidon kívül nincs mágneses tér, mert ha egy tér nem létezik, annak a változása sem létezik.

Milyen tér mozd&iacut= e;tja meg az elektront? A poláris lánc tere, az elektrodinamikus tér, a lánc irányában és nem derékszögben. Egy mozgó elektron a mozgásá= val párhuzamosan elektrodinamikus vonalakat (poláris lánco= t) gerjeszt, negatív végekkel a mozgás irányában és pozitív végekkel a mozgás ellenkezõ irányába. Minden negatív részecskét mozdít a saját mozgása irányában és minden pozitív részecskét az ellenkezõ irányban. Ez az erõhatás hozzáadódik a statikus vonzás-t= aszitáshoz.

Itt alkalmazom a szabá= ;lyt: egy egyenletesen változó elektrodinamikus tér elõállít egy egyenletes elektron-áramlatot (egy ellenálló közegben) és egy változó szub-elektromos áramlatot ha jelen vannak szabad éterionok. E= gy egyenletes elektrodinamikus tér gerjeszt egy egyenletes szub-elektro= mos áramlatot (megint, ha vannak szabad éterionok) és nem gerjeszt elektron-áramlatot.

1- ÁBRA

Lássuk az 1-ábrát. <= span class=3DGramE>A felsõ része ábrázol egy toroid tekercs metszetet egy olyan síkkal melyen a fõtengelye van. A fekete kör a tekerítvénye; a + és - jelek közti nyíl jelzi az elektromos &aacu= te;ram irányát; a sok vékony kör jelenti az elektrodinam= ikus (nem a mágneses!) teret; a nagy függõleges nyíl és az "-e" jelzik az elektrodinamikus hatás irányát (negatív felfelé a fõtengelyen).=

Az ábra alsó része: több (négy az ábrán) toroid tekercs sorban, tengelyükben van egy henger-elektród (zöld) kapcsolva -1200 kilovolthoz; az eg&eacut= e;sz körül van véve egy csõ-elektróddal (piros), kapcsolva +1200 kilovolthoz. <= /span>

Mikor a magas feszültség be van kapcsolva, az 1022 KV-os ekipotenciál felületeken (me= lyek az elektródokat körülveszik) éteron-ionizál&= aacute;s történik. A központi henger besz&iacut= e;vja a pozitív éter-ionokat (kis piros körök) és eltaszítja a negatívokat (kis zöld körök), melyeket beszívja a csõ-elektród.

Ha áram folyik a toroid= okban képzõdik egy electrodinamikus tér. Ez ábrázolva van vékony fekete vonalakkal a toroidok mets= zete körül. Ez a tér fent ionizálja a semleges éteronokat (fele zöl, fele piros nagyobb kör) és le= nt összeereszti õket, hogy megint semleges éteronok legyene= k. Eredményképpen fent eltünnek éteronok és lent megjelennek. Ha a toroido= kban az áram irányát megforditjuk, lent tünnek el és fent jelennek meg.

Ez a készül&eacu= te;k pumpálja a semleges étert. Elnevezem mint "éter pumpa" (EP).

Az éteron közegb= en nem lehet a fény sebességét elérni (intron képzõdés). Az éterionok ellenben kimennek a 3 dimenziós ûrbõl (hiperûr mozgás) egy párhuzamos 3D ûrbe, hol nincsennek éteronok csak szub-éteronok; ez olyan közeg, melyben sokkal gyorsabban lehet mozogni az éterionoknak. (A sebesség a fény-sebesség ezer milliószorosa nagyságrendjében van.)

Az 1-ábrán bemutatott készülékkel lehet hajtómût csinálni. A felsõrészén eltünik az é= ;ter "a semmibe" és az alsó részén megjele= nik "a semmibõl". Az egész készülék anyagból van, tehát, ha mozdítjá, intronokat képez a menetirányban úgy, hogy összenyomja az éteronokat. A felsõrészen képzõdött részleges éter-vákumban nem képzõdhet in= tron mert el vannak tüntetve. Ezét, ha a készülék= et az éter-vákum felé mozdítjuk, nem áll el= lent (egyelõre felejtsük el a gravitációt; a kisérlet az ûrben, távol a bolygótól történik), megszünt az inercia. A másik oldalon megjelennek az éteronok és kis erõvel mozdítjak a készüléket az éter-vákum-zona felé. Vagyis, a készülék eleje betölti a vákumot és a megjelenõ éteronok szintén betöltik a= zt az esetleges vákumot, melyet a készülék hagyna magamögött. A készülék halad a környezetéhez képest anélkül, hogy lendületi energiát követelne. Ha a toroidokban megszü= nik az áram, az éter pumpálás megszünik &eacut= e;s a készülék megáll minden rázkódás nélkül.

Az ûrhajó, mely= ben ez a hajtómû van, hirtelen kap nagy sebességet (legalábbis olyan hamar, mint a toroidok indukció értéke engedi) és hirtelen áll meg; az utasok észre sem veszik, hogy egy másodperc alatt kapott 20 ezer kilóméter másodpercenkénti sebességet; a= zt sem veszik észre, hogy szintén egy másodperc alatt állt meg 20000 km távolra az indulási helytõl. (Hihetetlen? Nézze= nek ki az ablakon: az ûrállomás eltünt…)

Ez a "nem-inerciális mozdító" = (NIM, angolul NID, Non-Inertial-Drive).

Az EP valóban ûrmozdító: elszívja az ûrt a hajó orra elõl és = hiperûrön keresztül a hajó mögé teszi vissza. Vagy úgy= is lehetne mondani, hogy "lyukat fúr az ûrben, abba belemegy és a lyuk anyagát magamög&oum= l;tt hagyja".

Van egy másik fajta &uc= irc;rmozditó: a "harapó éter pumpa" (HEP).

2-ÁBRA

A 2-ábra egy HEP egyszerû vázlata. +1200KV és -1200KV az EP elektródjai; a toroid tekercsek (t) sorban vannak rajtuk. Az M zóna lehet egy nehéz tömeg, vagy egy üres hely. Ha üres, és fõleg ha légüres tér, az éter nem kap semmi ellenállást és képes a fény sebességénél sokkal gyorsaban áraml= ani.

Ha egy tömeg van benne és a mozgó éter teljesen körülveszi, ezt a tömeget nem-inerciálisan a saját sebességé= vel viszi tovább, függetlenül a tömeg mennyiségétõl.

Ha ez a tömeg ellenáll = az éteráramnak mert valamihez hozzá van erõsitve az éteráramlaton kívül, érvényesü= l az egyszerû szabály: az intron akkor képzõdik, ha a= z anyagot nekinyomjuk az éternek, vagy az étert nekinyomjuk az anyagnak= .

Ha az éteráram= lat így erõltetve van (a toroidokban megnövelve az elektromos áramlatot), a megjelenõ éter összenyomódik, energiát kap. Ez az összenyomott éter intront kép= ez az anyagban. Az intron iránya a nyomással elenkezõ irányba képzõdik. Vagyis, ha az éter az anyagot= nem bírja magával vinni, az anyag gyorsul az éteráramlat forrása irányba.<= /p>

Összegezve: egy erõltetett éteráramlat erõt fejt ki az útjában lévõ anyagra és ez az anyag ugyanakkora ellen-erõt fejt ki az éteráram forrá= ;sa ellen.

Itt látszólag = az akció-reakció törvény megdõlt. De csak látszólag. Emlékezzünk vissza a szabályra:= ha két éteront a határ-erõnél gyengé= bben nyomunk össze, akkor ellenállnak; ha erõsebben nyomjuk &= otilde;ket össze, akkor egyszerre vonzák egymást. Így az éteráram forrása és az anyag valóban vonzák egymást.

A HEP egyik alkalmazá= sa az INTRON HAJTÓMÛ.